Idézetek a reménytelen szerelemről
Vannak
álmok, melyeket nem érhetsz el, és vannak álmok, melyeket remélned
kell. Vannak álmok, melyek valóra válnak, és van, aki minden álmot
valóra válthat.
Ha
nem tudsz választani két ember között, kérdezd meg magadtól: kinek
mondanád azt, hogy: hiányozni fogsz... és kinek azt, hogy: könyörgöm,
ne menj el!
Ki kellett volna nyitni a szemed, és meglátni, hogy bolondultam érted.
Nem
tehetek róla, hogy ennyire beloptad magad a szívembe... Nem tudom, hogy
sikerülhetett ez pont Neked, de mostmár ott maradsz, amíg csak élek.
Aki nem szereti a haragodat, az gyűlölni fogja a mosolyodat is.
Soha ne kérj bocsánatot az érzelmeid kimutatásáért, mert ha ezt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést.
Az én szívem a tied, vedd el ha kéred, akkor is, ha nem akarod, én odaadom neked.
Törd bár ezer szilánkra álmaim, a szívem nyitva feléd. S ha majd üvöltök álmomban, kérlek, ébressz fel!
Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül, de tudod, hogy sosem lehet a tiéd.
Nem
akartam szeretni őt, ki akartam irtani szívemből a szerelem csíráját
is, de most, hogy újra láttam, ezek a csírák új erőre kaptak,
kizöldültek. Szerettem, nagyon, pedig Ő rám se nézett.
Nem
tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt
abban, hogy nézhettenm, fájdalmas örömöm. Úgy voltam vele, mint a
szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize
mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.
Még annnyi mindent mondhatnék neked,
Mégis évek óta írok egy levelet.
Csak egyetlen sornyi hazugság - röviden:
"Már megtanultam élni nélküled."
Mégis évek óta írok egy levelet.
Csak egyetlen sornyi hazugság - röviden:
"Már megtanultam élni nélküled."
Vannak
olyan pillanatok az életben, hogy annyira hiányzik neked valaki, hogy
szeretnéd kiszakítani az álmaidból, hogy megölelhesd.
Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is, hogyha szeretsz. A legnehezebb az, ha hiába szeretsz.
Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál.
Amit nem kaphatunk meg, azt örökké szeretjük.
Akkor tudod, mi is az a magány,
Mikor egyedül sétálsz egy hűvös éjszakán.
Az éjszakába kiáltod kedvesed nevét,
De nem hallja azt más, csak a nyomasztó sötét.
Mikor egyedül sétálsz egy hűvös éjszakán.
Az éjszakába kiáltod kedvesed nevét,
De nem hallja azt más, csak a nyomasztó sötét.
Egyszer egy éjszakán Te is fogsz majd sírni,
S kijössz a temetőbe síromat megnézni.
Síromon egy kismadár panaszosan zengi:
Itt nyugszik, ki Veled boldog akart lenni.
S kijössz a temetőbe síromat megnézni.
Síromon egy kismadár panaszosan zengi:
Itt nyugszik, ki Veled boldog akart lenni.
Jó volna érezni, ahogy csókol a szád,
Jó volna érezni a bőröd illatát.
De csak fekszem az ágyamon,
Hallgatom a csöndet,
S arcomon folynak a szomorú könnyek.
Jó volna érezni a bőröd illatát.
De csak fekszem az ágyamon,
Hallgatom a csöndet,
S arcomon folynak a szomorú könnyek.
Felébredtem reggel, könnyes szemekkel, és tudtam: Újra Veled álmodtam...
Az ember képes megszokni a magányt, de ha a magánya csak egyetlen napra is megszűnik, utána kezdheti a megszokását elölről.
Nem az az igazi, akivel le tudnád élni az életed, hanem aki nélkül nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése